Egészen elképesztő az abszurditás mértéke, ami ebben az országban talajra lelt. Az Európai Parlament „fegyelmi” tárgyalásán Orbán Viktor diák került meghallgatásra, ámokfutásával kapcsolatban. Minden ellenkező híresztelés ellenére, amit a Pesti Srácok ír, ez nem a liberális banda hisztije és ferdítése, valóban ejnyebejnye érkezett a Fidesz pártcsaládjától. Hiába a megszokott bal és jobboldali birkózás az Unióban, ahol 12 szavazat is számít, a Fidesz teljesen elszabadult és már a látszatra sem ad. Ez már több mint kínos. A fejlett demokrata közösségben, nem Erdogan és Putyin a mérce.
Megnézve a parlamenti ülést, persze ugrálhattunk és tapsolhattunk egy-egy felszólalónak, azonban mit sem változtat ez azon, hogy lényegében semmi más nem történt, mint a hirtelen előkerülő, meglehetősen rossz bőrben lévő Rogánnal az oldalán, az egykor szebb reményű Orbán Viktor hülyét csinált az Európai Parlamentből és saját pártcsaládjából is. Hivatkozva arra a 70% szavazóra, akik egykor hitet tettek az Unió mellett.
Egy elkötelezett demokratáról való hazudozást láttunk, aki ezzel párhuzamban nem késlekedett gratulálni Erdogan teljhatalmát jelentő meglehetősen furcsa körülmények között lezajló népszavazásnak nevezett tragikomédia eredményének.
Miközben az Unió védelmét és határainak biztonságát hősként védő Miniszterelnökünk arról beszélt, Magyarország elkötelezett uniós demokrata ország, addig Kiskunhalason a még itt tartózkodó menekülteknek az ellátását a magyar állam megszüntette. Igazolást nyert az az orbáni mentalitás, ne azt figyeld, mit mondok, hanem mit csinálok.
Még alig telt el pár óra azóta, hogy a civilszervezetek szabadságát kérték számon Orbán Viktoron Brüsszelben, már elindult az eddiginél is undorítóbb média kampány a kormány által felvásárolt és az állítólagos közszolgálati feladatokat ellátó médiában, Soros György és a migránsok ellen.
Miközben az oktatás szabadságának garanciáját hiányolta Brüsszel, addig napvilágot látott a kormány új közoktatási koncepciója, amiben az első lépések történnek meg a kasztrendszerű iskolai rendszerben, a felvételi követelmények központosított rendszerének segítségével.
Az orbáni gépezet nem áll meg, nem kér időt. Birodalmi lépegetőként komótosan halad. Nevethetnénk azon, hogy Brüsszelben az egyedül szélsőjobbos pártok szónokai ölelték keblükre Orbánt, javasolva, üljön át az ő frakciójukba. Sőt az angol euszkeptikus párt, akinek hisztériakampánya a briteket kivezette az unióból, még fel is ajánlotta, Magyarország is kövesse a példát. Nevethetnénk, ha nem lenne dermesztő az igazság, Orbán Viktor teljesen kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. A jelenleg fontos EU-források csak annyira tartják kordában, hogy időt nyerjen, de felmerül az emberben a kérdés, milyen ajánlatra vár, hogy a végsőkig feszegeti a határokat.
Orbán Viktort kért dolog motiválhatja, gazdasági előnyök és a személyes ambícióinak kiszolgálása. Tapasztalva, hogy az utóbbi erősebb súlyú, talán nem túlzás azon elgondolkozni, hogy a V4 társulás megerősítése, a volt kommunista államokba visszatérő nosztalgia a múlt rendszerével kapcsolatban milyen jövőképet vetíthet Miniszerelnökünk fejébe. Miközben a nyugati demokrácia távoltartással figyeli a török és orosz eseményeket, hazánk miniszterelnöke soha nem késlekedik azt üdvözölni.
Már csak apró pofátlan fricska, hogy Magyarország hajlandóságot mutat befogadni a menekültek bizonyos körét... Pár nappal, vagy talán még egy nappal se a brüsszeli rapport után, Rogán cinikusan bejelentette, minden 14 és 17 év közöttit fogad a magyar állam, amennyiben DNS vizsgálat bizonyítja a letelepedni kívánó korát. Elgondolkodik az ember, miért pont ez a célcsoport, miért nem a kisgyerekes családok mondjuk, vagy képzettségi elvárással az aktív dolgozók. Csak nagyon félve gondolja át, ez a korosztály az, aki már nem iskolaköteles a magyar törvények szerint és már munkára fogható, mivel egy 14 éves gyereknek, hogy beintegrálódjon a magyar társadalomba, minimum 1-2 év kell, nyelvi okokból például. Egyáltalán, hogy gondolja a kormány, ha befogadunk félig felnőtt embereket, egy intézménybe pakolja őket, állami gyámság alá téve és kedvére annak neveli ki, amit hasznosnak lát a rendszere szempontjából? Segédmunkásokat, közmunkásokat?
Mi a koncepció? Mi az, amit még elképzelni se tudunk. Ez a kérdés.
